Testvérek és nővények, férfiak, nők és gyermekek, hallgassatok rám: Jézus feltámadt; szemem látta őt. Az életem legszebb napja volt; az Uram előttem állt. Én, Mária Magdolna, nem éreztem magam méltónak, de azon a napon tanított nekem az igaz utat. Követve őt még halála után is, valóban megismertem – Isten Fiát, aki a bűnösök mentése érdekében küldték Földre, beleértve engem is
A Sírhoz menni előtt az Anyjához mentem, és szó nélkül hozzájárult szándékaimhoz. Szerettem volna elmenni az Uramhöz, mert szavai mélyen bevágtak a memóriámba: "Bízzat bennem," mondta, "mert az ember Fiának feltámad." Aznap reggel szívemben nem állt le a dobbanás. Hittem Uramamban, de nagy félelem ragadta el; ne akartam ott találni őt belül, és pontosan ez történt. "Te vagy az első nő, aki hitt bennem és követett," mondta hozzám Mária. "A tanúm lesz. Menj testvéreidhez – szükségük van a segítségedre." Boldog voltam; az Uram még mindig köztünk volt
Fivérek, a Mester is köztetek — higgyetek el. Ő, úgy mint akkor, csodákat fog mutatni előttetek, úgy mint az én és az Apostolai személyes tapasztalatai szerint, akik gyakran ingadoztak hitükben, de a Mester mindig kész volt bocsánatot adni; tanításai életünk voltak, együtt az Anyjával, aki soha nem engedett el kezemből. Tudta, hogy helyettem fogok meghalni Fiaért; Ő nem érdemelte a halált, és mégis miértéten halt meg bennünket. Járjatok a fényben, mert sötétben botlani fogtok és veszélybe kerülhetitek az útvesztőn. Belépettem a Mester szívébe; ez az út, mert szíve nincs határokkal.
Szeressétek, szeressétek, szeressétek a Mestert és ti Mesztereteket is; kövessétek Őt és ne engedjétek el az Anyja kezétől. Ez az én üzenetem nekitek.
Boldogságom volt köztetek lenni. Jézus, a ti és enyém Mesterünk, áldását fogja ráruházni.
Áldok benneteket az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében; menjetek békeben.