2013. január 24., csütörtök

A döntés napján szükségem van IGEN-re!

- Üzenet No. 20 -

Szenvedélyem fájdalmas volt. Nagyon fájdalmas és szenvedéssel teli. Te, leányom, ezt tudnod kell és terjesztendő. Mint egyszer te is mondtad: "Oh, csak három óra volt. Mi az ez egy egész élethez képest". Leányom, mondom neked, szenvedésem nagyobb volt, mint amit valaha szenvedtel. Teérted szenvedtem és nem hiszel nekem. Folytatom a szenvedést és te hátat fordítol rám. Szenvedek, és néha unottá válok belőle. Könyörűdöm végtelen, de gyakran elérem határaimat is. Miért, szeretett gyermekeim, nem nyitottok meg magatok előtt? Miért nem engeditek be szíveteketbe? Olyan nehéz-e neked, hogy szeressünk titeket? Apám által? Milyen többet tesztek még mi és ti önmagatokat, mielőtt végre megbánjatok? Mely jelt továbbrá vártok? Mily további csodákat vártatok, mielőtt végül felébredtetek?

A hitetlenek, legyet biztosak, ti is megismeritek engem, és szeretettel teli várlak rátok, és imádkozom értetek Apám trónusánál, hogy amikor az óradotod eljön, bátorságot találjatok, hogy forduljak rám, nehogy örökre elveszthettek.

Szeretett gyermekeim, jössetek most hozzám. Jössetek MINDENKI, szeretem és várlak rátok. Soha nem vagytok magatokban. Mindig veléd leszek, de a döntés napján szükségem van IGEN-re, különben elveszitek, és akkor semmit se tehetek értetek.

Jössetek most hozzám, szeretett gyermekeim. Szeretem titeket, és nyitott karokkal várlak rátok.

Megváltótok, szeretetben levő Jézus.

Köszönöm, gyermekem, hogy írsz értem. Pihenj most.

Jézus karjaiba veszi és előlapomra csókol.