2023. február 28., kedd

Úrunk Jézus mutatja meg nekem a Teremtését

Üzenet Úrunktól Valentiná Papagnának Sydney-ben, Ausztráliában 2023. február 21-én

Egy éjszaka fájdalom és szenvedés után a hajnalban lemondtam imáimat, magamat, családomat és az egész világot beajánlottam Szűz Mária Tiszta Szívéhez és Jézus Szent Szívéhez. Hirtelen megjelent az Úr angyala és mondta: „Valentina, Úrunk Jézus küldte, hogy veled jöjjön.”

Hirtelen találhattuk magunkat sok angyal és szent között egy épületben, amely templomra hasonlított. Mindnyájan térdeltek és ugyanabba az irányba néztek.

Egyik az angyalak közelített hozzám és mondta: „Valentina, csinálj nagy hangon a Kereszt Jelet, hogy mindenki hallhassa téged és kövesse.”

Megcsináltam, amit az Anya kérdezett, a Kereszt Jelével: „Az Atya nevében, a Fiúéban és a Szentlélekéban.” Ezután azt vártam, hogy mindnyájan imádkozni kezdenek.

De helyette hirtelen megjelent Úrunk Jézus e szent lelkek között. Odajött hozzám és mondta: „Ma magasra emellek.”

Mondta: „Valentina, gyermekem, jöjj velem. Elvitel a Teremtésemre nézni.”

Obeadtam Úrunknak és elkezdtem követni Őt. Olyan hatalmas örömöt éreztem és boldogságot, de ugyanakkor megkérdeztem magamtól, miért nem kérte minden jelenlévő személyt.

Úrunk mosolygott és mondta: „Valentina, nagyon szenvedtel nekem. Ma elvitel a Teremtésem különleges körútjára. Ez az ördög kis jutalma.”

Hirtelen magasra emelkedtünk a szép hegyek és természet felett, amelyek fehér hóval voltak borítottak zöld foltokkal itt-ott. Úrunk nagyon boldog volt és örömös. Fehér köpenyt viselt és piros palástot. Válla hosszúságú hajat tartott.

Néz rám és kérdezte: „Valentina, vagy boldog látni e szép gleccsereket a magas hegyeken? Ez mind az Enyém Teremtése. Hittél-e, hogy ez mindenem Teremtés? Hittél-e, hogy minden létet teremtett?”

Válaszoltam: „Oh igen, Úram, mindig hiszek abban, hogy Te mindent teremtettél és dicsérem Téged érte, amire tettél. Szeretem nagyon mélyen.”

Ekkor mutatott a hegyek felé, amelyek előtt álltunk, Úrunk mondta: „Ez az Enyém kedvenc magas hegyeim. Azok mutatnak rám a legmagasabb Égbe. Sokszor szeretem magamra lenni és állok a Magas Hegyen, nagyon békés imádatomban, és kérdezem magamtól: ‘Hogyan tudja az emberiség tagadni mindent, amit teremtett?’ Soha nem köszönnek Téged érte.”

Amíg Úrunk sajnálkozott, mély szomorúság érkezett a szívembe és nagyon érzékeny lettem az Úr iránt. Nem érdemes ilyen sok elutasítást az emberiségtől. Mindenesetre Ő teremtette minden dolgot. Olyan alacsonyra érezlek, hogy az emberiség elutasítja a Világegyetem Teremtőjét. Szégyen a világ! Fel kell kelnie.

Úrunk folytatta: „Tudod, gyermekem, szeretek csodákat mutatni neked és megmutatom őket. Mindig nagyon mélyen érintett vagy szívemben, és szereted Téged és vigasztalod, és én is nagyon szeretlek, nem tudnád hova.”

Uram ismét kérdezte, „Szereted-e az Én Teremtésemet, amit mutatok neked?”

Válaszoltam, „Oh igen, Uram, annyira szép.”

Kérdezte, „Szeretnél tudni, hol vagyunk?”

Válaszoltam, „Oh igen, Uram, mi a neve ennek a helynek?”

Mosolygva válaszolta, „Kathmandu!”

Mondtam, „Ez messze van. Köszönöm, Uram Jézus, e szép tájért és leginkább azért, mert veled vagyok.”

Akkor Uram mosolygott és mondta, „Most vissza kell mennem a Legfelsőbb Égre.”

Érzettem magam nagyon nosztalgiában, akartam vele tartani. Uram olvasta gondolataimat és mondta, „De te hosszabb ideig itt maradsz, hogy terjeszd a Szent Szót az emberek között és beszélj velük a Szerelmemből és szólj nekik, hogy bocsássanak meg.”

Az pillanatban akartam vele tartani, mert hiányzott. Nagyon érzelmes lettem, de ő rájött, hogy itt kell maradnom a Földön, hogy teljesítsem a Szent Akaratát.

Köszönöm, szép Uram és Teremtőm.”

Forrás: ➥ valentina-sydneyseer.com.au